Valahol az erdő erdő mélyén, merre nem jár tirex se,
áll egy barlang, körös-körül dús mohával befedve.
Színes moha takarója dolgos karmok munkája,
díszít is, meg szigetel is, szépen ki lett találva.
Barlangban él kilenc raptor: kettő nagy és hét kölyök,
hét kis raptor valamiért egyfolytában nyöszörög.
- Miért adtál neki többet? - Mami, segíts! - Add vissza!
- Unatkozom. - Szomjas vagyok. - Hol van már az uzsonna?
- Pisilni kell azonnal, és ki ivott a bögrémből?
Két nagy raptor kipurcan a hét kis raptorkölyöktől.
Ezért aztán úgy döntenek, egyik fektetés után,
kis időre elutaznak, valamelyik délután.
- Hét kölykünkre ki vigyáz majd? - kérdezi az anyuka.
- Megyünk, amíg nem akadunk megfelelő raptorra!
Először a nagyszülőkhöz esnek be így kilencen.
(Nagyi még csak nyolcvan éves, tati elmúlt kilencven.)
Rettentően megörülnek mindketten a kicsiknek,
bár a túlzott izgalom már nem való a szívüknek.
Emlékeznek, amikor a múlt hónapban itt voltak,
sok volt már a hét kicsi a két nagyszülő raptornak.
Hümmögnek és bólogatnak, tördelik a karmukat.
- Alig van hely egynek, nemhogy hét kis kölyök raptornak.
Hasogat a tati lába, nekem meg a farkvégem...
A kicsik meg kijelentik, márpedig ők sohasem,
egymástól még nagyiért sem hajlandóak elválni,
hét órájuk van még estig másvalakit találni.
